Spiró: Csirkefej- a Vénasszony monológja

Karakter:

Magányos, elszegényedett, a világból és a társadalomból kibillent idős asszony, akinek a macskája volt az utolsó társa.
A tréning fókusza: A fizikai nehézkedés, a fojtott, rekedtes hang, és a tehetetlen dühből fakadó hirtelen hangerő- és tempóváltások.

A tréning fókusza:

A fizikai nehézkedés, a fojtott, rekedtes hang, és a tehetetlen dühből fakadó hirtelen hangerő- és tempóváltások.

⏱️ Teljes szöveg és tempóterv :

(Fizikai akció: roskadt tartás, a kezek tehetetlenül fekszenek az ölben. A tekintet merev, üres.)[TEMPO: NAGYON LASSÚ, NEHÉZKES, FÁRADT]
[BESZÉDMINŐSÉG: Mélyről jövő, rekedtes hangindítások. Elnyújtott szavak.]
Mit tudtok ti? Semmit se tudtok. Csak a duma, a duma egész nap... Azt hiszitek, az élet az olyan, hogy az ember felkel, aztán minden megy magától? Hát nem megy. Elkopik az ember. Mint a cipőtalp a flaszteren. Én is voltam fiatal, én is nevettem, nekem is volt szoknyám, piros, pörgős... aztán tessék. Itt ülök ebben a büdös lyukban. Senki se nyitja rám az ajtót, a postás is csak a számlát dobja be, mintha te már nem is élnél, mintha egy hulla fizetné a gázműveket.(ELSŐ ÉLES VÁLTÁS: Hirtelen felcsattanó, hisztérikus feszültség. Kihúzza magát, a hang felerősödik.)
[TEMPO: GYORS, AGRESSZÍV, KAPKODÓ]
[BESZÉDMINŐSÉG: Pattogó, kemény mássalhangzók, az "s", "sz" és "t" hangok szinte marnak.]
De a macska, az tudta! Az itt ült mellettem, és figyelt. Nem pofázott vissza, nem kért enni, ha látta, hogy nincs. Csak nézett azzal a két sárga szemével, és én tudtam, hogy lélegzik valaki a szobában. És most nincs! Elvették! Megölték az anyátok kínját, azt! Azok a mocskos, rohadt kölykök ott az udvaron! Mindegyiknek a bélét kiontanám a saját két kezemmel, esküszöm az istenre! Hát ember az ilyen? Gyerek az ilyen?! Vadállatok! 
(MÁSODIK VÁLTÁS: Teljes összeomlás, a hang hirtelen elvész, visszaesik a suttogó, fásult lemondásba.)
[TEMPO: RADIKÁLISAN LASSÚ, HALK, TÁVOLI – MINT EGY ÁLLAMTITOK]
[BESZÉDMINŐSÉG: Intenzív, levegős suttogás. A mondatvégek teljesen elhalnak.]
De nem baj... jól van ez így. Elfogyott a tej is. Úgyis mindegy már. Csak a csend maradjon. Mert a csend legalább nem hazudik az ember arcába, mint ti mind a weblapokon meg a tévében... Csak a sötét. Ne bántsatok már... hagyjatok itt megveszni békében.